János 3

Nikodémus Jézusnál

1Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. 2Eljött Jézushoz éjjel, és mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nem az Isten van vele.“

3Jézus így felelt, és mondta neki: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.“

4Nikodémus ezt mondta neki: „Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe, és megszülethetik-e ismét?“

5Jézus így felelt: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és a mi Lélektől született, lélek az. 7Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükséges néktek újonnan születnetek. 8A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.“

9Nikodémus így felelt neki: „Hogyan lehetnek ezek?“

10Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek? 13Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia, aki a mennyben van. 14Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie, 15hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

16Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartsa a világot általa. 18Aki hisz őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19A kárhoztatás pedig az, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. 20Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedeteit fel ne fedjék. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.“

Keresztelő János öröme

22Ezután elment Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére, ott időzött velük, és keresztelt. 23János pedig szintén keresztelt Ainonban, Szálimhoz közel, mert ott sok volt a víz. És odajárultak és megkeresztelkedtek, 24mert Jánost még nem vetették tömlöcbe. 25Vetekedés támadt azért János tanítványai és a júdeaiak között a mosakodás miatt. 26Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és hozzá megy mindenki.“

27János így felelt: „Az ember semmit sem vehet, csak ha a mennyből adatott neki. 28Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem őelőtte küldettem el. 29Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt. 30Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.

31Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az, és földieket szól, aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. 32És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. 33Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. 34Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. 35Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. 36Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.“